"Kell egy terv..."

Victoria

Villámgyorsan tárcsáztam Christ, és kicsit arrébb mentem az ajtótól hogy ne hallatszódjon be a hangom. Négy csengetés után fel is vette.
-Hű de elrohantál! Nem akarsz egyet mekizni? Akciós a sajtos hamburger.
-Figyelj Chris! Óriási baj van! Amilyen hamar csak tudsz, gyere haza! Szerintem betörtek. Az ajtó nyitva van, nem merek bemenni se! Kérlek segíts!!! -nyöszörögtem neki a telefonba.
-Ne mozdulj! Öt perc és jövök!
-Siess-és letette.
Valóban rekordgyorsasággal megérkezett.
-Gyere utánam és ne maradj le! - parancsolta.
Mivel nagyon féltem, így is tettem.
Átnéztük a konyhát, a nappalit, az egyik fürdőt majd jött az emelet. Ő ment a saját szobájába, én pedig az enyémbe. Sőt, az enyémhez van külön fürdőszoba is! Bár nem hiszem, hogy a betörő itt bújna el. Hacsak nem a tusfürdőm kell neki. Nagy levegőt vettem majd bementem. Körülnéztem, majd megláttam valakit az ágyon. A rémülettől felsikoltottam, majd elvesztettem az eszméletemet.

Chris

Mikor Vicky telefonált, nagyon megrémültem, de amikor bement a szobájába nagyon féltettem. Hát még utána. Hatalmasan sikoltott, mire átrohantam hozzá. Ott feküdt az ajtóban, és egy lány volt mellette. De ki ez, és mit akar? Mindenesetre arrébb löktem a húgomtól.
-Ki vagy te? Mit csináltál vele? - néztem meg Vicky pulzusát. Nagyon gyors volt.
-Christopher! Nem ismersz fel? - nézett rám a nagy kék szemeivel. Dús barna haja a vállára omlott. Megvan! Ő Vicky előző iskolájából való. A legjobb barátnője volt, mielőtt ide nem költözött.
-Hannah? Mit akarsz itt? Miért jöttél?
-Ideköltözöm, de erről beszélhetnénk később is...
-Felőlem! De hogy jöttél be a házba?
-Ohh, Christopher!-nézett rám bájosan-Vannak még meglepetéseim.
-De mi jogon jössz be a házamba? Ez betörés!
-Nyugi, nem csináltam semmi olyat.
-Mit csináltál vele inkább azt mondd! - néztem a húgomra.
-Ültem az ágyon és néztem a családi képeit egy fényképalbumba. Aztán bejött és felsikoltott, de gondolom hallottad. Aztán elájult, a félelemtől..
-Istenem, minek jöttél ide? -suttogtam magam elé.
Felemeltem a húgom, és vittem a szobámba. Óvatosan lefektettem az ágyra, én pedig leültem mellé. Hannah persze jött utánam.
-Nem lehet sokáig így, csak egy kicsit sokkolódott le!
-Ja, csak egy kicsit? - ismételtem utána gúnyosan.
Ebben a pillanatban Vicky kinyitotta a szemét.
-Hol vagyok? Mi történt? - kérdezte enyhén kómás hangon.
Odakaptam a fejem és megöleltem.
-Ó Vicky, aggódtam érted!
-Chris? Mi veszekedtünk nem? Ne használd ki az ájulásom!-tolt el magától, s abban a pillanatban meglátta a mi kis vendégünket.
-Úristen! Ugye csak álmodom!! Hannah! - pattant fel, hogy átölelje.
-Szia! - vigyorgott.
-Tudom, hogy jól elvagytok, de nem mennétek át a másik szobába? - kérdeztem, lelombozva őket.
-De, hogyne-indult kifelé Hannah, utána pedig Vicky.
-Apropó, Chris -fordult vissza a húgom- Nem tudom mit történt pontosan, de mindegy. Csak azt akartam kérni, hogy légyszíves ne zavarjon minket senki! Köszi! - csukta be az ajtót.
Lányok. Sose lehet őket kiismerni. Viszont így sosem fogok kibékülni Vickyvel. Kell egy terv....

Victoria

Miután lányosan kibeszéltük magunkat, megegyeztünk Hannahval, hogy egy ideig itt fog lakni nálunk. Végülis nekem majdnem egy franciaágy nagyságú fekhelyem van, elférünk itt ketten is.
Chris pedig egyelőre nem érdekel. Ha nem tetszik neki a helyzet, vagy kidob, vagy majd ő elmegy innen. De ha bekövetkezne, inkább az utóbbi.
Egyébként a barátnőm, elmondása szerint, azért jött, mert új suliba kellett mennie. Az előzőbe (Hampier School), amiben osztálytársak voltunk, idióták jártak, és tönkretették az iskolát. Hiába rúgták ki őket, este visszajártak, és berontottak. Csapatostul szétrombolták a termeket, a padoktól elkezdve, a táblákon át, az ajtót és ablakot, mindent szétromboltak. Ezért szűnt meg az iskola.
Hannah keresett minket a közösségi oldalakon, ami mindkettőnknek van Chrisszel, de én nem használom túl gyakran, ezért nem is jeleztünk neki vissza. Ezután megkérdezte a szüleinket, akik még együtt vannak, hogy tudják-e hol vagyunk. És mivel tudták, elmondták. Így beiratkozott a Sweet Amorisba ahova fel is vették, majd összecsomagolt, elköszönt a szüleitől, és idejött. Hát nem nagyszerű?
-Még mindig nem tudom felfogni. Chris eltilt a pasitól aki tetszik neked? De miért? - ültünk a szobámba és csokit ettünk.
-Mert ő a bátyám. Érthető, hogy félt, de ha egyszer Castiel az egyik barátja, akkor igazán megbízhatna benne.
-Castiel a neve? Különleges fiú lehet! - mondta megbabonázva.
-Az is! Na, akkor szerintem hozok valamit inni, jó? - álltam fel.
-Rendben! Addig beteszek valami zenét.
Lementem a földszintre. Chris a nappaliba tévézett. Úgy döntöttem inkább nem zavarom, ezért csendben lopakodtam a konyha felé. Töltöttem két pohárba narancslevet, majd felmentem a szobámba.

Hannah

Mikor megérkeztem Victoriaékhoz, nagyon boldog voltam, viszont volt egy pillanat, amikor lefagyott az arcomról a mosoly. Victoria elment innivalóért, amíg összeszedtem magam. Pont amikor felért a szobába, akkor hagytam abba a fel-alá járkálást, és ültem az ágyon.
-Szóval, hol is tartottunk? - jött be mosolyogva.
-Folytathatnánk holnap ezt a beszélgetést? Eléggé elfáradtam az utazásban-hazudtam Vickynek.
-Rendben, akkor menj előbb fürdeni.
Oké-mosolyogtam rá, és mentem zuhanyozni.