Az első nap. Na igen. Álmosan keltem fel, és kimentem a konyhába. Főztem egy kávét, és kiballagtam az erkélyre. Elszívtam egy cigit, miközben néztem ki a fejemből, a távolba. Kéne egy csaj. Akivel együtt ébrednék fel, reggeliznénk és így tovább.... Az ötleteim a végtelenségbe nyúlnak. De azért tudok szeretni. Jobban mint is mint más!
Bementem a szobámba, és felvettem egy együtteses pólót, és egy fekete farmert. A bőrkarkötőm már rajtam volt. Sose szabad levennem. Felvettem a bakancsomat is, és indultam a suliba. Fogtam a kocsikulcsot, és kimentem az ajtón. A fekete BMW-m már 2 hónapja megvan. Kigurultam a ház elől és elindultam.
Kicsit korán keltem fel, úgyhogy köröztem a városban. Befordultam a suli utcájába, és megláttam egy lányt és Christ. Ő a haverom. Tavaly egy osztályba jártunk, csak én évet ismételtem, így vagyok most tizedikes, ő pedig tizenegy... Egymás mellett mentek, jól néztek ki ketten. Továbbmentem. Vajon ki lehet az a lány?
Mérges lettem, hogy nekem nem lehet csajom. Akit megvédenék mindenkitől. Akit úgy szeretnék, mintha a testvérem lenne. Akinek elmondhatnék mindent. Miért büntet a sors?
Lekanyarodtam az iskola utcájából. Nem érdekelt semmi és senki. Akár megint ismétlek egy évet, de most nem arra kell most mennem. Leparkoltam egy épület előtt. Egy karaoke klub volt. Bementem. Mikor ideköltöztem, már akkor tudtam, hogy ez egy nekem való hely lesz. Ismerek itt mindenkit. Kapásból választottam egy termet, ott pedig a dalomat, amit Lisander írt. Ki gondolta volna, a csalódásról szólt. Mikor elénekeltem, megkönnyebbültem. Kimentem a teremből és odamentem a recepciós lányhoz.
-Köszönöm Gwen.
-Nincs mit Castiel - mosolygott.
-Ez a dal mindig megnyugtat.
-Tudom, mindig hallom ahogy énekelsz. Az elején nagyon dühös vagy, a végén pedig szinte ellágyul a hangod.
-Te már ennyire ismersz?-nevettem fel.
-Igen úgy tűnik. De neked nem az iskolába kellene lenned? - érdeklődött Gwen.
-De, pont azért jöttem....Már megyek is - kacsintottam rá - Még találkozunk!
-Szia Castiel!
Beültem a kocsiba, már tényleg a Sweet Amoris felé vettem az irányt. Leparkoltam a suli előtt. Igaz, késésben voltam, de már megszoktam. Bementem, egyenesen az aulába.
-Castiel Frewen! - ütötte meg a fülem egy ismerős hang.
-Igen, asszonyom?
-Tíz perces késés az első napon?? Mit képzelsz magadról? Szedd össze magad, ennek bukás lesz a vége! - üvöltötte az igazgatóhelyettes.
-Nem hiszem! De mennék is az órára. Köszönöm!
Még ordibált, mikor már rég felmentem a lépcsőn, így kikerültem a látótávolságából. A terem elé érve, még hallgattam miket kiabál, majd benyitottam a terembe. Az osztályfőnök máris rám üvöltött.
-Castiel Frewen!! Már az első napon elkésel? Mi lesz így veled?
Csak megrántottam a vállam. Ma már másodszor kiabáltak velem. Meg lehet szokni. Úgy láttam annyira nem is érdekelte a késésem, ugyanis következő pillanatban már teljesen nyugodt volt.
-Ülj le, ha találsz helyet- szólt hozzám.
Elindultam befelé a terembe, a tavalyi helyem felé. De foglalt volt. Az a lány ült ott akit láttam Chrisszel. De... mivan?! Oké, akkor megismerkedünk vele.
Végignéztem rajta, nagyon jól nézett ki, a virágos ruhájában. Ő is engem fürkészett. Láttam hogy elpirult, és zavarta hogy nézem. Odaültem mellé. Meglepődött rajta, de nem bírta sokáig a szemkontaktust. Egész órán néztem, hátha lehet vele flörtölni, vagy ilyesmi, de nem. Furcsa. Ilyen szégyenlős lánnyal még nem találkoztam. De nekem akkor is kell.
Kicsengetéskor kimentem az udvarra. Már hiányzott egy cigi, na meg a haverok. Lassan Chrisszék is megérkeztek. Elkezdtünk beszélgetni,csak úgy a nyárról, meg a csajokról. Hát igen, rég találkoztunk így mind.
Egyszer csak odajött egy szép lány, és félrehívta Christ. Ja, hát ő a "csapat" nagy csajozója. Meg persze én. :D
Úgy láttam nem élvezi a beszélgetést, mivel csak bólogatott, ide-oda nézegetett.
Hirtelen kivágódott az udvarra kivezető ajtó. Az új csaj jött ki rajta és egyenesen Chrishez ment. Adott neki egy puszit, de azt nem hallottam mit mondott. A "szép lány" rögtön elment, ők pedig átölelték egymást.
Tehát ő a csaja? Akkor viszont nem lehet az enyém. A francba, pedig annyira tetszik.
Mikor elengedték egymást odajöttek hozzánk. Chris rögtön megszólalt:
-Na akkor mindenki felfogja a kicsi agyába. Békén hagyjátok őt! - mutatott rá - Nincs szemezés, nincs flört, nincs csók, se szerelem. Mindenki marad a seggén!
Mikor mindenki felfogta, a lány törte meg a csendet.
-Ne már!
-De Vicky, ezek csak kihasználnak.-tárta szét a karját Chris.
Aha. Szóval Vickynek hívják. Eddig fel sem tűnt, hogy nem tudom a nevét. Nekem jó lesz csak Vick. És azzal kapcsolatban amit Chris mondott, majd meglátjuk. Csak figyelj! :D
-Hőő, azért nem mindenki!-szólalt meg Lisander.
-Szia, mi is a neved?-ment oda hozzá azonnal Vick. Szóval ő ilyen rámenős?
-Lisander vagyok-kacsintott rá, mire lenézően néztem rá- Te pedig Victoria Swan...-folytatta tovább
-Swan?-lepődtem meg. Az előbbi csalódottság átalakult kíváncsisággá-Tesók vagytok? -és akkor leesett. A képek végigpörögtek a szemem előtt. A reggeli séta, mikor Vick megmentette a csajtól a tesóját, az eltiltás.... Egy pillanat alatt megvilágosodtam.
Tehát nyert ügyem van. A legjobb haverom húga tetszik. Így jobban hangzik.
-Igen sajnos- válaszolt Vick.
-Naaa, azért nem is vagyok olyan rossz bátyád-nézett le rá Chris.
-Tényleg nem-nevetett fel Vick.
Tovább beszélgettünk, összességében mindenről. Belemerültünk a témákba, majd következett a nagy színjátszás. Amber elvesztette az eszméletét. Úristen, most mi lesz? SEMMI.
Már csak azért sem mentem oda segíteni, mert tudtam hogy meg van rendezve. Mivel Lisander Amber mögött ül, mindent hall amit beszélnek a követőivel.
A másik pedig, hogy ki nem állhatom azt a lányt. Állandóan rám akaszkodik, és nem hagy békén. Egy perc nyugtom sincs tőle. Mindenhová követ, utánoz, és megváltoztatja a programját, vagy a véleményét miattam. Az ilyen lányokat utálom.
Chris persze rögtön ugrott. Felemelte és elindult vele az orvosiba. Aztán Amber egy pillanatra kinyitotta a szemét és egyenesen Vickre nézett. De még hogyan! Nem szoktam lányokat ütni, de most adtam volna egy pofont a szőkének.
-Látom megismerkedtél Amber valódi énjével - törte meg a csendet Lisander.
-Ja, volt szerencsém hozzá - préselte ki magából ezt a pár szót Vick.
Láttam rajta, hogy feszült, de egy kicsit ragaszkodjunk a témához.
-És, jó a kapcsolatotok?
-Hogyne, teljesen felhőtlen - forgatta a szemét. Van érzéke a cinizmushoz. -Na jó, én bemegyek.
-Én is jövök.
Úgy döntöttem, egy kicsit meg kéne ismerni. Elindultunk befelé. Éreztem ahogy kérdezgetni akar, megtudni rólam minél több mindent. De engem felidegesített ez az Amber-téma.
-Amúgy-kezdte-miért pont mellém ültél?
Nem akartam semmi nyálas választ adni semmire, ezért csakis az igazság.
-Tavaly is ott ültem.
-És....hány éves vagy?
-Szerinted? - azt hittem tudja, meg amúgy is ideges voltam.
-Mit tudom én? Csak kérdeztem.-ment előre. Megsértődött. Ajjhh.... Na jó, ki kell engesztelnem. De csak most, egyébként nem vagyok ilyen "romantikus" vagy "bocsánatkérős" esetleg "érzelgős" típus.
Megfogtam a karját és visszahúztam. Odaszorítottam a falhoz, kényszerítve hogy a szemembe nézzen. Egy kicsit megrémülhetett tőlem. Először a szemembe nézett, aztán az ajkaimra tévedt a tekintete, egy pillanatra.
-Ne haragudj, kemény voltam. Bocs Vick.
Bármennyire meglepő, kijöttek ezek a szavak a számon. Láttam hogy egy kicsit habozik a válasszal, de megszólalt.
-Nem vagyok Vick-mondta a szemembe, elég halvány és átlátszó mosollyal.
Villantottam rá egy széles mosolyt, majd elkezdtem hozzá közeledni. Gondoltam, ha már ilyen helyzetben vagyunk, miért ne? De sajnos elhúzódott. Kibújt a szorításomból, és bement a terembe. Az ajtót persze becsapta. Idegességemben leültem az osztály előtti padra. A gondolataim mindenfele jártak. Tudom, ma ismertem meg, de én ilyen vagyok. Számomra nehéz ellenállni neki. Gondolkodásomból a tanár zökkentett ki.
Köszönöm, ha elolvastad!
Légyszi, kommenteljetek, ha van valami megjegyzés a részekkel kapcsolatban, vagy ha esetleg tetszik amit csinálok.
Victoria
