-Sziasztok.-köszöntem nekik, mire idefordultak felém.
-Szia kiscsaj-köszöntött a fiú kedvesen.-Üdv itt, a Sweet Amorisban. Ugye te vagy az új lány?
-Igen-mondtam neki kissé megszeppenve.-Megtudhatnám a neved?
-Persze, Armin vagyok.- jött oda kezet fogni. Azt hiszem videojáték volt a másikban.
-Victoria -mosolyogtam rá- És ők? - néztem a három lányra.
Egyébként is hallgatták a beszélgetést, de most már idefordultak hozzánk.
-Velük ne foglalkozz.-mondta Armin.
-Miért ne? - kérdezte a szőke, felállt és odasétált hozzánk - Vicky ugye? - Bólintottam, mire gúnyosan elmosolyodott. - Jó lenne ha közénk tartoznál. Mi vagyunk a suli menői. A legjobb ruháink vannak, a sminkünk a legdrágább. Még szép is vagy. Viszont pár apró simítást végezni kell rajtad - nézett végig tetőtől talpig. - Na, benne vagy?
-Amber. Ne fűzd meg az első lányt, akit meglátsz. Ő nem olyan, legalábbis én nem úgy látom. - lépett be a terembe egy fehér hajú srác.
-Mit tudtok ti? Nem értetek a divathoz! Vicky te pedig gondolkozz el ezen, nem mindenki kerülhet be hozzánk. De te különleges vagy. - Amber visszament a padjához, és tovább csacsogott a lányokkal, akik körülvették.
A fiúk gyilkos tekintettel nézték, ahogy megy a helyére, majd rám néztek. Védekezően feltettem a kezem. Még nem tudtam kik ezek, majd ha megismerem őket, döntök. Választottam egy helyet az ablak melletti padsorban.
Becsengetés után már mindenki bent volt a terembe. Legalábbis azt hittem. Mrs. Brick, az osztályfőnök jött be a terembe.
-Látom mindenki elfoglalta a helyét.-szólt hozzánk - Köszöntelek titeket a tizedik évfolyamon. Gondolom már megismertétek Victoriát, aki az új osztálytársatok az elkövetkezendő tanévben, és még reméljük hogy sokáig.-mosolygott rám a tanár.
Erre mindenki rám nézett. Igyekeztem mindenkire visszamosolyogni. Viszont ekkor végetért a pillanatom, ugyanis nyílt az ajtó, és belépett a terembe egy fiú.
Vörös haján megcsillant a napfény. A szürke szeme tele volt érzelemmel, most éppen az álmosság tükröződött benne. Feszült rajta a fekete együtteses pólója. Fekete farmer és a bakancs kiemelte a magasságát. Körülbelül 180 cm lehetett.
-Castiel Frewen!!Már az első napon elkésel? Mi lesz így veled?-ripakodott rá Mrs. Brick.
A fiú, nevén Castiel, csak megrántotta a vállát, és ezzel az ultramenő mozdulattal az összes lány elolvadt az osztályban.
-Ülj le, ha találsz helyet-szólt rá nyugodt hangon az osztályfőnök.
Elindult befelé a terembe, és egyenesen rám nézett. Láttam hogy végigsiklik rajtam a tekintete. Elpirultam, és gyorsan előre fordultam. Viszont amikor megéreztem hogy valaki közel van hozzám, elfordítottam a fejem. Odaült mellém, és engem nézett. Sőt, egész órán! Próbáltam kerülni a tekintetét, de nem sikerült. Eléggé zavart, de ha ennyire akar, had nézzen! Igaz, hogy valljuk be, nagyon tetszik nekem, és helyes fiú, de miért pont ide ült? Egy csomó helyre ülhetett volna. De neeem, ő ide ült. És erre megdobbant a szívem. :))
Óra végén mindenki kiment a teremből, beleértve Őt is. Azért egy kicsit megkönnyebbültem. Felálltam, egy kicsit járkálni a teremben. Megnéztem hátul a faliújságot, amire különböző osztályképek voltak kiragasztva; a szekrényekbe benéztem, és ki az ablakon. Megláttam a testvérem. Ott állt Castiel és a menők társaságában, akiket nem ismerek, de Chris már mesélt róluk. Úgy döntöttem, azért szeretnék bemutatkoni nekik.
Már kiléptem volna az ajtón, mikor beleütköztem Amberbe, és a másik két lányba, akik mögötte álltak két oldalán, háromszög szerűen. Közelebb jöttem hozzám.
-Ohh, szia....őőő....Vicky? Na jó, nem érdekel. Ide figyelj!-emelte fel az állam "szájbarágós" típusban.- Ülj el Castiel mellől, különben nem állok jót magamért. Megértetted?-mondta a szemembe.
-Már bocs!-rántottam el a fejem - Castiel ült mellém, úgyhogy kopj le! Ha ennyire akarod, mondd meg Neki, hogy üljön el! Vagy egyenesen melléd, úgyse ül ott senki. De igazán nem értem mi a bajod! - mondtam a szemébe idegesen, majd kirontottam az udvarra kivezető ajtón. A hatalmas erőtől, amivel kilöktem, visszacsapódott, így egy-két-sok szempár rám szegeződött.
Hamar megtaláltam a tesómat. Épp félrevonult a "csapatból", egy csajjal beszélt. Pontosabban a csaj beszélt hozzá, ő csak bólogatott. Mikor megpillantott, segítségkérően nézett rám. Na jó, akkor kezdhetjük. :)
Odamentem Chrishez, és adtam neki egy puszit az arcára.
-Szia! Már mindenhol kerestelek! - mondtam neki mosolyogva.
Ekkor a csaj hirtelen elhallgatott, de a szája tátva maradt.
-Bocs, én....nem tudtam...hogy....-hebegte.
-Semmi baj-mosolyogtam.
-Akkor...nem is zavarok. Sziasztok.
-Csá-búcsúzott rágózva Chris.
-Viszlát-szóltam utána.
Na igen. A bátyámat gyerekkora óta megkell menteni a csajoktól. Csak úgy tapadnak rá.
-Köszönöm-ölelt át szorosan. Tűrnöm kellett a lányok irigykedő pillantásaikat, ezért a szemem se nyitottam ki. Amikor elengedett, odamentünk a fiúk táborához. Bemutatott nekik, ami valahogy így hangzott:
-Na akkor, mindenki felfogja a kicsi agyába. Békén hagyjátok őt! Nincs szemezés, nincs flört, nincs csók, nincs szerelem. Mindenki marad a seggén.
-Ne már!-háborodtam fel, Castiel tekintetét keresve.
-De Vicky ezek csak kihasználnak-védett Chris.
-Hőőő! Azért nem mindenki!-szólt kedvesen a fehér hajú fiú, akivel most találkozom másodszorra.
-Szia, mi is a neved?-termettem ott mellette azonnal.
-Lisander...-kacsintott rám- Te Victoria Swan vagy, ugye?
-Swan?-kapta fel a fejét Castiel.-Tesók vagytok?
-Igen, sajnos-böktem oldalba Christ.
-Naa, azért nem is vagyok olyan rossz bátyád-nézett rám a cuki mosolyával.
-Tényleg nem.....-vallottam be nevetve.
Miközben tovább beszélgettünk, nagy sikoltásra lettünk figyelmesek. Amber összeesett, és ezért sikoltott az egyik csatlósa. Na és milyen véletlen, hogy pont a közelünkben esett össze? Teljesen. Pff...
A tesóm felkapta a kajaiba, és ment az orvosiba. Gondolom azt akarta hogy Castiel vigye, de ezt benézte :). Mikor olyan testhelyzetben volt, kinyitotta a szemét, és egy pillanatra gyilkos tekintettel rám nézett. A hideg is kirázott tőle. Gondolom ez valami célzás akart lenni.
-Látom megismerkedtél Amber valódi énjével.-jegyezte meg Lisander. Gondolom látta a mi kis "pillanatunkat a szőkével". Chh....
-Ja, volt szerencsém hozzá-néztem utána bosszúsan.
-És jó a kapcsolatotok?-kérdezte Castiel, kissé butává téve magát, mivel látta hogy nézett rám Amber.
-Hogyne, teljesen felhőtlen!-válaszoltam cinikusan- Na jó, én bemegyek.
-Én is jövök-szólt végül Castiel.
-Oké, szia Lisander bent találkozunk!
Már csak intett nekünk, mivel belemerül a beszélgetésbe egy felsőbb évessel.
Elindultunk be, a suliba. Gondolom volt valami gondolata, hogy velem jön be. Vagy csak nem akart egyedül? Jajj....Oké. Ha ő nem, akkor majd én elkezdem a beszélgetést. Mondjuk egy számomra fontos dologgal.
-Amúgy -kezdtem- miért pont mellém ültél?
-Tavaly is ott ültem-felelte egyszerűen. Oké, nem baj.
-És...hány éves vagy?
-Szerinted?-nézet rám faarccal.
-Mit tudom én? Csak kérdeztem.-siettem előre.
Szerencsére már ott voltunk a termünknél. Viszont mikor be akartam nyitni, (nem tudom miért van mindig becsukva az ajtó) valaki visszahúzott, és nekinyomott a falnak. Castiel. Egyenesen a szemembe nézett. Szürke volt, és fájdalommal teli. Ettől megrémültem. Viszont ezzel együtt biztonságban is éreztem magam. Az erős karjai, bármitől megvédenének.
-Ne haragudj, kemény voltam. Bocs Vick.-mondta őszintén.
Miután magamhoz tértem, elgondolkoztam. Nem haragszom rá.
-Nem vagyok "Vick".-idéztem a hangján.
Hihetetlenül elmosolyodott, majd elkezdett hozzám közeledni. Hirtelen lefagytam. Nem mozdultam meg, csak néztem a szemét. Ami már lassan lecsukódott....
Victoria
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése